“I. világháborús megemlékezés a béke jegyében” 2017

haboru1Ez évben is folytatom a 2014-ben elkezdett „I. világháborús megemlékezést a béke jegyében” című kerékpáros projektemet.

2017. augusztus végén a Szamár-szigetre, Asinara szigetére (Szardínia északnyugati csücskénél) indulok. Ezzel az egykori I. világháborús magyar hadifoglyoknak szeretnék emléket állítani. Azon az útvonalon kívánok végigtekerni, amelyen ezek a katonák haladtak.
Ez a halálmars útvonala, ahol több mint tízezren haltak hősi halált, s aki túl élte, arra Asinara szigetén várt méltatlan halál. A történelemkönyvekben nem igazán írnak erről a történetről. A túrával nem célom a sebek feltépése, vádaskodás vagy bármelyik nemzet felelőségre vonása. Célom a megbékélés és az emlékállítás Asinara szigetén a magyar honvédeknek, ahogyan Margittai Gábor könyvének címe is mondja: Szamár-sziget szellemkatonáinak.

Azt szeretném elérni, hogy a 100 évvel ezelőtti egymással szemben álló felek most, 2017-ben baráti jobbot nyújtsanak egymásnak. Ugyanis vallom, hogy a harcoló katonák nem ellenségek, hanem áldozatok voltak mindkét részről. S ahová megyek, Olaszország e tekintetben példát mutat minden nemzetnek, hogyan kell e történelmi kort kezelni, tisztelni. Volt módom több tízezer kilométeren ezt megtapasztalni.
E kalandokban, felfedezésekben gazdag program Budapestről 2017. 08. 24-én a várból, a Hadtörténeti Múzeum udvaráról – rövid útra indító ünnepséget követően – a Kapisztrán térről indul.
Szerbián (Szeged–Szabadka–Belgrád), (Niš–Priština–Prizren) Macedónián, Koszovón keresztül Albániába, Vloráig vezet. Ebben a kikötőben hajózták be a túlélőket. Magam is ott szállok fel a kompra Olaszország irányába, majd a szicíliai átkelés követően Vittoriáig tekerek. Itt egy most felújított I. világháborús kápolnát látogatok és koszorúzok meg Vittoria városában, találkozva a helyi vezetőkkel. Aztán máltai kitérőt téve, áthajózom Szardínia szigetére és elkerekezek Stintinóba, ahonnan már csak pár perc a Szamár-sziget, ahol a záró programok következnek (táblaavatás, koszorúzás, kopjafaállítás, megemlékezések).
Misszióm során minden alkalommal találkozom az ügyben érintett személyekkel, városi vezetőkkel, politikusokkal, magyar külügyi szervek vezetőivel, helyi magyarokkal, hagyományőrzőkkel.

Utam során folyamatosan elhelyeztem és elhelyezem a megemlékezés virágait. Kopjafák, koszorúk, békekövek, békekeresztek, feliratos nemzeti szalagok, nemzeti mécsesek formájában. Részemről e tiszteletadásnak szomorú személyes indíttatása is van. Dédnagyapám szintén ennek az értelmetlen vérontásnak lett áldozata, és ismeretlen tömegsírban nyugszik.
E túrámat is – a többihez hasonlóan – folyamatos sajtó-, médiaérdeklődés követi, és operatőr kíséri nyomon a történteket, amiből film készül.
2017. 09. 28-án tervezem elhagyni a Szamár-szigetet. Azt a szigetet, ahol több ezer katona teste nyugszik örökre. Az időt már nem lehet megfordítani, de a megemlékezéseket még igen. Annál a szigetnél, ahol a rabőrök helyett most már Krisztus formába öntött teste vigyáz az elhunyt hősökre, kiknek hősiessége számomra örök emlék marad…

Kopjafa javasolt szövege:

Az első világháborús balkáni halálmars során és Asinara szigetén odaveszett hadifogoly magyarok emlékére, 2017

A túra útvonala ide kattintva érhető el.