2011. Két keréken – Amerikában kerékpártúra

wordtradeUSA – KANADA jubileumi Béke kerékpártúra a New York WTC ellen elkövetett terror merénylet 10 éves emlékére. Eddig 10 béketúrát tettem, de ez egyikhez sem volt hasonlítható, sőt már alapjaiban is különbözött.

A New York WTC ellen elkövetett terror merénylet 10 éves emlékére

Résztvevők: Ballai Brigitta – Szűcs Ildikó – Kertész Attila – Zelei József

Eddig 10 béketúrát tettem, de ez egyikhez sem volt hasonlítható, sőt már alapjaiban is különbözött. Sosem kerekeztem mással csak egyedül. A csapat létszám nem volt több kettőnél nem voltak benne hölgyek nem hagytam el Európát.

A túra az eddig leghosszabb előkészületeket tudta maga mögött. Hiszen, hiába voltam már túl 36 ország bekerekezésén, hiába tekertem le 30.000 km, Amerika egy más világ, más kultúra, más szokásjogok és viselkedési formák.
Az elindulásunkat megelőzte egy jeles rendezvény, a Magyarok Világ találkozója. Júliusban Balatonlellén tartották első alkalommal és Tanka László meghívott erre a jeles eseményre.

Az az ötletem támadt, hogy mivel az Európai Békekönyv betelt – ez lenne a legjobb és legméltóbb alkalom – az új Világ Békekönyv megnyitására. Ez így is volt. E rendezvény megnyitóján „avattuk” fel és került bele az első aláírás.
Nagy izgalommal vártam az indulás napját. Előző nap Szalontai Béla barátomnál kezdtem, Attilával szétszedni a kerékpárokat és becsomagolni a 3D- 167 cm nagyságra… a végére már odajutottam, hogy csak a nyereg és a kormány, pedál maradt a dobozba … nem megy Hiába szedtem hát szét a bringákat nem tudtam akkorára összecsomagolni, hogy a gépre felférjen zökkenő mentesen..
Szóval… változtattam, nem viszünk bringát… beszereztem néhány táskát és irány a normál bepakolás. Augusztus 09-én, direkt járattal mentünk az American Airlines 11:55-kor induló járatával.. Már a reptéren bónusz pontokat kaptunk, hisz csomagjain súlya túllépte a megengedettet, de supervisor jelezte, ne aggódjunk… mindenki másként járul hozzá a békéhez.

Kitűnő utunk volt az idő gyorsan telt. 2011. augusztus 09. 15, 45-kor landoltunk New York John F. Kennedy légikikötőben. Sajnos itthonról nem sikerült lakóautót bérelni, szóval az volt az a főkérdés hogyan szerezzük be. A JFK reptérre érkezvén, nagy nehezen találtunk ekkora taxit… bepakoltunk és irány Manhattan.. A New York -i magyar főkonzulátus nagyon kedves volt, hiszen ott tartózkodásunkra felajánlott 2 szobát. Éltünk a lehetőséggel feladat: az autó, a bringák intézése, a telekommunikációs kapcsolat keresése s előváros nézés.
Másnap találkoztam a Magyar Főkonzulátuson a Konzulasszonnya Trombitás Zsófiával és átbeszéltük a visszaérkezésem várható programjait.
Nincsenek véletlenek a Konzulátustól nem messze, nyílt egy kerékpárbolt és „természetesen” magyar tulajdonosa van. A városnézés után – amiután meghozták a lakóautót – az első próbautunk vele az Atlanti Óceán! Másnapra, meg lett minden és elindultunk Boston irányába. Ingyen kaptunk 2 bicajt, mert a tulajdonos íly módon járult hozzá a békéhez. Az autónk egy kis ráncfelvarrásra szorult, de kisebb nagyobb sikerrel megoldottuk és tényleg belevághattunk a túrába.

Első állomásuk Boston. Útközben jöttünk rá, hogy az egyik kerékpár nem az igazi így hát vettünk egy újat.. Ezzel már repültünk.. Bostonban, Balogh Éva-ék szerveztek nekünk találkozót és egy kedves lánynál, Boginál aludtunk.
Másnap jött a kerekpáros csapat „értünk” és együtt tekertünk be Bostonba az 56-os emlékműhöz. Koszorúztunk és a tiszteletbeli konzulátuson Losonczi Ildikó vezényletével, egy toronyház 26. emeletén fogadtak bennünket a magyarok. (Garai Gábor tiszteletbeli Konzul Úr sajnos nem volt otthon) Egy esti séta a városba és indulás. Innen kezdődtek a nehezebb szakaszok, de Attilával vettük az akadály, s közben esett.

Közeledtünk Kanadához és már enyhültek az emelkedők és az idő is jobbra fordult. Montrealban szintén a tiszteletbeli konzul Szentmihályi Gyula Úr várt és elvitt egy éjszakai városnézésre az olimpiai stadionhoz, föld alatti várost tekintettük meg, stb. Reggel indulás.

Ottawában a Nagykövetségen fogadtak, Helyes Imre Nagykövet Úr. Majd város nézés és hosszas gondolkodás után indulás. Annál is inkább, mert esett.

Toronto volt a következő célpont. Az Ontario tó mentén már kezdett kellemessé válni a domborzat. A torontói látogatást rövidre vettük egy nap. Esti város nézés is belefért, felmentünk a híres 553 méteres CN tornyába, bekukkantottuk egy magyar ismerőshöz. Volt hol, nem értem el a kapcsolatot, egy másik találkozónál is volt egy félreértés, hát nem időztünk sokat, mert már vonzott bennünket a Niagara, hogy ott töltsünk többet időt. Nos, az maga a csoda legalább is, rám nagyhatással volt az az energia tömeg. Tűzijátékot, koncertet is kaptunk ajándékba. Felejthetetlen élmény.. sokáig megmaradt, mind a mai napig. Ezt követően, egy hosszú, de nem unalmas szakasz következett Washington irányába. A vidéki Amerika. A farmok, gazdaságok területe. Állandó feladat volt a lakóautó vízzel való feltöltése, szennyvíz leeresztés, és energia problémák színezték életünket. Sokat ültünk egy amerikai népszerű gyorsbüfében. Ott tudtunk „feltöltődni” és internetezni.

Vártuk a hurrikánt is, de nem jött….. vegyes és rossz időt kaptunk cserébe. De voltunk egy nemzeti parkban, egy kellemes kempingben – úszó medencével – ahol, ”találkoztam” Obam Elnökkel. A szépség hibája a dolognak… farost lemezből volt… De teljesen élet hű a fénykép. Igaz, e világon minden csak illúzió… ha sokáig nézem .. akár valóság is lehet… ki tudja??? Washingtonban egy nappal hamarabb érkeztünk a Nagykövetségen vártak: Szörényi András Első titkár Úr. Nagyon készséges és kedves volt. Itt aztán volt látni való. Először az Amerikai Külügyminisztériumban fogadtak. Nagyon elismerően nyilatkoztak a vállalásunkról jelezték e látogatásunkról értesítik a magyar Nagykövetasszonyt is.
Majd város nézés: Pentagon , Arlington Nemzeti Temető, a J F Kennedy Emlékhely. Másnap: a Fehér Ház, Capitólium, Koreai emlékmű, Washington emlékmű, Lincoln emlékmű, . Harmadnap jöttek a múzeumok: Nemzeti Légi és Űrmúzeum, Amerikai Történelmi Nemzeti Múzeum, Amerikai Indiánok Nemzeti Múzeuma. Hétfőn fáradtan indultunk egy kis csalódással, mert nem sikerül a nagykövet úrral találkozni.

Baltimoure irányába – végre New York a térképen. Útba ejtettünk egy magyar ismerőst is. Monszun esőt kaptunk vagy 3 napig szakadt. Ez volt az újabb hurrikán a Kathy, vagy minek nevezték el. Végül is a legjobbkor, szept. 9-én érkeztünk New Yorkba. Ugyanis "blokád alá" zárták a várost, narancssárga terror fenyegetettség volt …. mindenkit ellenőriztek. Még aznap a Magyar ENSZ nagykövetség képviselőjével Szilágyi Anitával elmentünk az ENSZ Világ szövetségébe és ott a kabinet főnök fogadott. 10-én a Magyar Házban volt egy irodalmi esten vettünk részt, délelőtt bekerekeztem Zolival a Főkonzulátusról majd fél Manhattant . Grand Zeró, Városháza, Szabadság szobor, Hadsun, Centrál park, stb.. 2011. Szeptember 11-én készültem az Jubileumi ünnepségre, szerettem volna a legközelebb jutni. Azt gondoltam tömeg lesz a városban, de teljesen kihalt volt. Mindenki félt egy terror támadástól. Bringára pattantam videóval a hátizsákomba elindultam a volt WTC helyére. Képtelenség volt bejutni, de néhány méterre meglehetett közelíteni és a kivetítőről láttam.

A lufis programból – hogy a gyerekek békerajza lufin kerüljön az égbe – elvetettem. Az a hangulatú megemlékezésbe, akkor nem fért volna bele egy ilyen „party” ízű megoldás. Egyébként is, így csak néhány percig és néhány ember látta volna a gyermekrajz műveket. Ehelyett jött egy jobb ötlet és lehetőség.
Sikerült a magyar gyermekek rajzait elhelyezni egy fő emlékhelyen. Jobb helyen, mint gondoltam …… a jó ötletek mindig spontán jönnek. Délután a magyar katolikus közösség szent miséjén és az azt követő kis fogadtatáson vettünk részt a főkonzul asszonnyal. http://www.ketkereken.com/ket-kereken-eszak-amerikaban/ http://www.ketkereken.com/ket-kereken-eszak-amerikaban/ http://www.ketkereken.com/ket-kereken-eszak-amerikaban/ http://www.ketkereken.com/ket-kereken-eszak-amerikaban/Kerékpárral kísért bennünket… Nagyon kedvesek voltak. Este pedig egy magyar család meghívásának tettünk eleget. 12 -én a bepakolás, kerékpárok leadása és az elmaradt ajándékok, apróságok megvásárlása volt a feladat. Indulás előtt még egy utolsó protokoll ……….Dán Károly Főkonzul Úrnál tehettem tiszteletemet. Majd szintén a Tardos Zoli jóvoltából, többed magammal a Főkonzulátusról kiautóztunk a Reptérre. Én már nagyon vártam az indulást. Csendes nyugodt beszállás volt.

Amerika gyönyörű érdekes és különleges ország, de nekem nagyon hiányzott a „Vén Kontinens”. A család a barátok. Pedig többször voltam már távol, ennél több időre is, de akkor „otthon” azaz Európában tekertem.
A repülő utunk zökkenő mentes volt. A gépen már jól éreztem magam, alkalmanként elszorult a torkom… A kiléptetésünk is simán ment.

S ezt követően már csak élvezni kellett szülőföldünk, MAGYARORSZÁG szeretetét.