2009. Az EL CAMINO zarándok úton a „Világvégére”

sp-o-2-520Én figyeltem… Egy Békekerékpárosnak miért kell gyalog – a kerékpárját maga mellett tolva, rajta egy kopjafával – bejárni zarándokként a a hírhedt Camino-t? Nem tudom, erre talán a legjobb magyarázat a következő idézet.

Aug. 31-én indulunk a Dobó térről Egerből.
Sok ismerős régi jó barát.
A sajtó részéről rég volt ilyen érdeklődés, – köszönet érte – a fél órás búcsúzkodás interjú 1,5 órára sikeredett.

Sándorral „biztosítommal” „ dicső fénykép”
A Polgármester Úr is jelen volt szokásához híven. Példamutató egy városvezetőtől. Köszönjük.
A budapesti fogadtatás kurtább, annál kellemesebb a bécsi.
A nagykövetség ismét kitett magaáért.
Igazi „hazai atmoszféra”.
A bécsi városházán is tisztelettel, szeretettel fogadtak.
Olyannal, amilyennel Budapest sem.
Eddig Budapest az egyedüli főváros Európában, aki többszöri megkeresésre egy válasz emailre sem méltatott. Pedig többször felajánlottam, hogy visszem a főváros jó hírét, de hiába, nekem csak a rossz szájíz maradt.
Csodálkoznak ezen az egész világon.
Ez alól természetesen kivétel a kedves és hűséges 13. kerület. Nagy taps nekik…
Eisenstadt szintén a legnagyobb ismeretlenségből, a legnagyobb egyértelemmel fogadott.
Es ist naturlich…Ja ez, már nem Magyarország.

A következő napokon azokon az „ismerős helyeken fordultunk meg ahol a tavalyi Lisszabonig tartó túra okából már jártam.
Szédületes mennyire rögzíti az „értékes” dolgokat az emlékezet. Minden pálmafára emlékszem…
Hamar megérkeztünk kitűnő időben Barcelona-ba, utam AKTÍV helyére.
Szeptember 3-án volt az ünnepélyes fogadtatás és az indulás.
Addig szoktuk a klímát.
Sándor főzött fotózott.

Szept. 3-án találkoztunk a főkonzul Úrral, és szokásához híven – mert már tavaly találkoztunk – kerékpárral lekerekeztünk a városházára.
Ott a városvezetés és a média koszorújában megmutaták a csodálatos városházát.
Ajándékozás fotó és start a Colombusz Emlékmű.

Kolombusz is innen indult el világhódító korútjára, úgy gondoltam a kopjafámnak méltó hely.
Igaz még egy rituálé hátra van. Kopaszra borotválni a fejem. Sándoromnak munka…

Elindultam Zarragóza irányába. Mint a szél úgy vágtattam.
Kérem szépen – új megállapítás – a kerékpáron nem mindig szembe szél van.
A megszokott tempóm a napi majd 200 km-es átlaggal hamar elértünk Pamplóna -ig.
Innen már csak ugrás a francia határ. A kellemetlen az, hogy nem csak hosszan, hanem magasan is kell ugrani, mert elé tolták a Pireneusokat.

Szeptember 8. Sant Jean Pied de Port. Francia Camino induló pontja.
Városnézés és kiváltottuk a zarándok út levelet.
Ettől kezdve hivatalos zarándok lettem.
Bueno camino!
Innen az utat A KERÉKPÁROMAT TOLVA, – RAJTA A KOPJAFÁVAL -SZIGORÚAN a ST. JAKAB ZARÁNDOK ÖSVÉNYÉN uttalan utjain haladva indultam el úti célom felé FINISTEREE-IG A „VILÁGVÉGÉRE” .

Az első etap a Pireneusok, „hegymászói gyakorlattal rendelkezőknek” ha nem szegte kedvét a lelkes vándornak, akkor már sok mindent kifog bírni…
Az enyémet nem vette el, sőt…, de azért nem a mindennapi kedvenc szórakozásom közé tartozna…
Hamar beértem Paplona – ba, de most már gyalog, állandó kísérőmmel a kopjafával.
Az első két nap érdeklődése, csodálata az egész útra elég lenne amit a túra eszmeisége és a kopjafa kapott. Mindenki fényképezte kérdezgetett csodálkozott.
Megint jó magyarnak lenni ezen a vonalon.

Ezek után kellemesebb de hegyes, emelkedős szakaszok következtek.
De a kopjafa húzott. Hiába volt a 3 nap leltárja 3 nap 3 defetk.
De változatos és szabályos volt: hátsó, első, hátsó…
Sándornak volt dolga..
Logrono is hamar eljött. Minden gyönyörű. Már rengeteg emberrel összebarátkoztam: kinai, holland, német, svéd, angol,….és egy magyar lány Anita.
Egy tündérien aranyos leányzó.
Mindennap más a társ, együtt megyünk egy darabon, ha akarunk és mindenki megy a maga útján.
Mint az esőcseppek egy zivatar idején.
Van, hogy újból találkozunk ha kell…

Nem csak most és itt és mindenhol szeretnék köszönetet mondani Bara Tibor barátomnak – remélem – elfogadja ezt a titulust (mindössze egyszer és cca. félórát találkoztunk, bár minden percben velem van azóta), aki megalkotta mesteri módon ezt a Kopjafát.
Köszönöm Tibor.

Nem szeretnék megfeledkezni Székelyhidi Ágnes-ről aki nyélbe ütötte a mi találkozásunkat
Hála Neki.
A szó pozitív értelmében érzem úgy magam mint egy utcai művész Barcelona-ban akivel a turisták fényképezkednek.
Ez történik velem a nap minden órájában, mert az emberek megakarják emlékeikben őrizni ezt az unicumot.
Örülnek, hogy élőben láthatták, hogy tanui lehettek, hogy megsimogathatták és megörökíthették ezt a történetet.
Volt ki könnyes szemmel, volt ki egészséges büszkeséggel élte meg.


Újból találkoztam egy magyar hölggyel Arankával Szegedről.
Ő leparkolt, de telefonszámot cseréltünk.
Még találkozunk… Nagyon drukkolt, hogy mire Finisterrebe ér, álljon a fa. Nagyon kedves volt tőle. Sok erőt adott.

Egy kicsit, az idő fogságában voltam Burgos -i találkozó miatt, de kitűnően haladtam.
Meg is érkeztem Burgos-ba már 14-én reggel és másnap volt a találkozó.
Nagyon jól esett, hogy a madridi nagykövetség is delegálja magát több 100 km távolságból.
Itt kívánom megjegyezni, hogy eddig csak a szabad ég alatt a legnomádabb környezetben töltöttem az éjszakát, mindössze egy hálózsák társaságában.
Ezért volt nagy öröm a kempingben vízcsapot, amiből melegvíz folyt látni.
Hosszas tisztálkodás következett.

Szept. 15-én fél 1 – kor volt a találka és onnan mentünk koszorúzni a terror áldozatok emlékművéhez. A beharangozott program nagyon hízelgő volt.
Nem maradt el a folytatás, mert a találkozó után, a tett helyszínén csak gyűlt, csak gyűlt a tömeg. 40-60- 100 ….fő
A csodálkozásom annál nagyobb volt amikor a Kormánytól, a Polgármesteri hivataltól, a Csendőrparancsnokságtól, a Camino egyesülettől, Civil szervezetektől és a Követségtől is megjelentek a képviselők.
Jó volt hallgatni és Burgos-ban e napon minden magyar büszke lehetet az állampolgárságára.
Több mind félórát méltatták a megjelent vezetők e nemes vállalkozást, s elismerésüket meg is erősítették sok kézfogással, vállveregetéssel, öleléssel, puszival…
Ezután koszorúztunk, és egy meghívásnak eleget téve rendőri felvezetéssel, forgalom lezárással elbringáztam a csendőrparancsnokság épületében. Ünneplés, ajándék és persze sajtó, spanyol tv, stb…
Majd megnéztük a felrobbantott épületet, a Budapest teret, és ebéd egy hangulatos spanyol speciális étteremben.
A spanyolok Európa egyik legkedvesebb emberei.
Kitűnőre sikeredett burgos-i program nagymértékben köszönhető a madridi nagykövetség odafigyelésének, kitűnő diplomácia kapcsolatainak, eredményes munkájának és szimpátiájának, amit tavaly is megcsillogtatott.
Minden elismerésem és hálám a nagykövetség minden dolgozójának.
Ők is nagy lendületet adtak a Kopjafának. Ő is köszöni.

S a legfontosabb és a legnagyobb megtiszteltetés eddig az úton ami ért.
Amit kaphat egy külföldi egy magyar idegen országban, ha tiszteletére, zenei aláfestés nélkül élő emberi hanggal eléneklik anyanyelven a magyar Himnuszt.
A koszorúzás végén a fülem ismerős dallamot hallott és egy maroknyi csapat -hölgyek ,urak- vigyáz állásban énekelték a magyar Himnuszt.

Küzdöttem a könnyeimmel.
Vagy, talán valami por ment a szemembe?

Ettől a várostól már nem volt konkrét idő.
Itt már minden az égiek kezében volt.
Sanyi sokat fotózott, alig láttuk egymást.
Ő is járta a maga Caminoját.
Kitűnően haladtam. A terep lankás, tele szőlő, alma, körte, szeder, füge ligetekkel.
Amelyek a napi étkezéseimet képezték. Látványos fogyást még sem tapasztaltam..???

A következő nagy város Leon, ahol már túl leszek a matematikai fél úton.
Az idő nagyon elromlott.
Esik.
Hideg van.
Éjszaka csak 5-10 C fok van.
Nem kényelmes a zarándok élete….

Ez a szakasz szintén az ismerkedésé a meditálásé. Sok mindenre rájön az ember.
Ami kezdetben kiábrándítónak tűnik, de hasznossá teheti a későbbiekben.

A Kopjafa továbbra sem veszített a népszerűségéből.
Van aki azért is lefényképezi, hogy hazatérvén elmondhassa és ha következő évben visszatér és eljut Finistere- be elmondhassa: ő látta azt az embert.

Sokan arra kérnek, hogy tolhassák. Szívesen teszek ennek eleget, hisz ez a Kopjafa az övék.
Mindenkié. Csak most rám van bízva, én felügyelem.
Leon előtt találkoztam egy magyar csapattal. A kisvárosban magyar fogadásom volt, nagyon aranyosak voltak. Jó volt velük beszélgetni. Már hallották otthon a rádióban, hogy indul egy Kopjafa. Szorítottak, hogy találkozzanak vele. Nincsenek véletlenek…. bejött.
Másnap újra találkoztam velük. Egymásnak adták a bringát. Mindnyájan akarták egy kicsit tolni. Marcsi, Andi, Helena. Veszprémből és Nyíregyházáról.
Megtáltosodtam az emberségüktől, nem szívesen váltam el tőlük. De mindenki megy a maga Útján. Még találkozunk. Ha nem, a szívemben tovább élnek.

Egy fontos dologról még nem szóltam.
Jól érzik magukat a köveim, töltődnek.
Tavaly Korzikán – dny európai túrám egyik állomásán – magam szedtem a tengerparton, hazavittem átmostam, teliholdnál szárítottam és elhoztam feltöltődni.
Magammal viszem Santiago-ba a zarándok misére felszentelődni.
Ezeket a barátaimnak, szeretteimnek szeretném ajándékozni.

Elérkeztem Leon-ba.
Minden a legnagyobb renden.
Leon-ban több ezres kerékpáros tömeg fogadott a Katedrális előtt.
Megdöbbentett, hogy tudott összejönni ekkora tömeg.
Megnéztem a nevezetességeket. Folytattam utam.
Ilyenkor veszem hasznát nagyon a bringának, mert amit zarándokok egy nap alatt tudnak megnézni én bekerekezem két óra alatt.
Természetesen aztán visszaállok a kagyló jelzésre és megyek gyalog tovább.

Ma szept. 21-e van. Elhagytam Leont. Kb 300km. Santiago. Campingben szálltunk meg. Víz-víz, tiszta víz, meleg víz…
Most jön a „fekete leves” A hegyek, a hegyek a sziklák.
Nem tartok tőle, sőt várom.
Ha kell külön – külön felviszem a hegyre a csomagot, a kopjafát, a kerékpárt.. természetesen a vállamon..
Kalandra fel Amigo!
Bueno Camino.


Érdekesség, csak az út viszonyokról..
Ami nem fordult elő velem 24.000 km alatt, most előjött.
Tengely törés.
Pedig a bringám szuper a szombathelyi INTERSPORT-ól kaptam.
A kerékpár csodákra képes, olyan terepeken megy rendületlenül ahol egy tank is megküzedne..
S csak egy tengely törés.. meg sem kottyan neki. http://www.ketkereken.com/az-el-camino-zarandok-uton-a-vilagvegere-finisterebe/ http://www.ketkereken.com/az-el-camino-zarandok-uton-a-vilagvegere-finisterebe/ http://www.ketkereken.com/az-el-camino-zarandok-uton-a-vilagvegere-finisterebe/ http://www.ketkereken.com/az-el-camino-zarandok-uton-a-vilagvegere-finisterebe/6,2 km/h átlag sebességgel mi vagyunk a szakasz „ördögei”

Mindenkinek, minden biztatást segítséget köszönök. Az Ő érdemük is az ahol vagyok!!!